IX.fejezet:
Volterra
-Ön-gyil-kos?!-na ne!ez csak valami vicc lehet!
-Igen,szóval kell siessünk!Már összepekoltam pár cuccot neked!Gyere!-hát igen,Alicenél a pár cucc a fél gardróbot jelenti.-Már vettem repülőjegyet is!
-Repülőjegyet?Minek?-nem mindegy neki,hogy hol lesz öngyilkos???
-Igen,Volterrába,Olaszországba megy,Mert ott van a a Vouluri,a vámpirok,,királyi"családja,ők bármikor,örömest megölnek bárkit!
-Akkor siessünk!-ilyen hosszúnak nem tűnt még sohasem egy út sem,pedig csak két órát utaztunk egy puccos magángéppel.
-Honnan van ennyi pénzetek?-hisz nem hullik az égből...
-Nem vagyunk szegények,csak úgy gondoltuk,hogy furcsa lenne,ha annyi pénzünk lenne egy kisvárosban,amennyiből az egész országot el tudnánk látni....
-De honnan van?-lehet,hogy ők is drogbárók???
-Tudod Carlisle orvos nagyjából 500 éve és hát mindig is jó fizetése volt!-huh,az jó lehet...
-De hol volt eddig?Mármint a pénz...
-Svájcban a bankszámlánkon!-svájcban?!
-Mit gondoltál,van egy szupertitkos vámpirbank?-most először nevetett Alice mióta elindultunk.
-Ennyire le lehetett olvasni az arcomról?-sosem tudtam jól elrejteni az érzelmeimet...
-Ömmm,igen!-de jó,olyan vagyok mint egy nyitott könyv...
-Gyere itt vagyunk,Rómában!-mindig is szerettem volna eljönni ide,de sosem gondoltam,hogy mikor végre eljutok,akkor a gyomrom ennyire remegni fog.Féltem.Féltem,hogy későn érkezünk.
-Alice...látod Edward jövőjét?-reméltem,hogy azt mondja:,,Látok egy kertes házat,előtte Edward és te vigyáztok két gyönyörű kisgyerekre..."
-Látom,de nem fogsz örülni neki!Azt hiszi,hogy halott vagy és azon gondolkodik,hogy csatlakozzon-e a Voulturihoz....-szóval nem fog meghalni?De nem is lesz az enyém?
-Itt vagyunk!-Volterra gyönyörű,de ez most nem érdekel!-Fuss Bella,csak tedd fel ezt a napszemüveget,kicsit feltűnő lenne a rózsaszin szemed...
-Te nem jössz?
-Süt a nap és ilyenkor mi csillogunk!
-És én?Mostmár én is csillogok....
-De te csak pislákolsz mellettünk,nem feltűnő,csak szép.-szép vagyok...szebb,mint valaha!-Abba az épületbe menjél!Ott lesz a Volturri!Vigyázz nagyon magadra.Én is megyek,de majd csak később.Keresek egy hátsó utat!
A tér tele volt emberekkel,nem tudom,mit ünnepeltek,de rengetegen voltak.Gyorsabb voltam,mint egy átlagos ember,de nem annyira,mint Edward vagy James.Végre,már nincs sok.Jaj ne!Megbotlottam!Auu!A fejemet nagyon beütöttem a patkába,de nem állhattam meg,hisz akkor soha többé nem láthatom Edwardot!
Végre itt vagyok az épületben!Rémisztő egy hely,dehát mit várhatok egy vámpir kolóniától....
-Hölgyem,nem lenne szabad itt lennie,kérem kövessen!-egy benga állat,szerintem ő is vámpir,mivel nem hallom a szivdobogását...
-Bocsánat,de én Edward Cullent keresem...-talán nem kellett volna mondjam,de nincs jobb ötletem.
-Pillanat.Mit mondjak ki maga?
-Isabella Swa....akarom mondani Cullen.-még nem szoktam meg,hogy örökbefogadtak Carlisleék és ezért már Cullen vagyok.
-Óh,értem.-egy kis utcában voltunk,igy nem félt a kiváncsiskodó szemektől,ezért vámpir gyorsasággal ment és tért vissz Edwarddal az oldalán.Nem tudtam tűrtőztetni magamat:a nyakába ugrottam.
-Te élsz még?-a szája tátva maradt.
-Igen,vagyis nem tudom.-ezen nevetett...-gondolom,élek,mert dobog a szivem...
-Elég a romantikából!Kövessenek!-ajjaj,ez nem hangzott valami barátságosan...nem erszti el a kezemet.Biznyára félt.Mostmár nem tűnik éppen annyira hidegnek,de azért nem forró.
-Maradj mindig a közelemben!-olyan halkan súgta a fülembe,ahogyan csak tudta,de én mégis értettem érzékeny füleimmel.Nem válaszoltam,csak bólintottam egyet.
Hosszú,sötét folyosón mentünk végig.A falak nedvesek voltak.Leginkább egy barlangra hasonlitott.Végre elértük a folyosó végét.Egy nagy ajtó zárta.Az az épület sokkal vámpirosabb,mint a Cullen ház.Az ember,akit értünk küldtek egybaga kinyitotta a több méter magas,három méter széles kovácsolt vas ajtókat.
-No lám-lám,csak nem megkerültél bella?Szegény Edward öngyilkos akart lenni miattad....de szerencsére mi nem hagytuk...-egy elég idősnek tűnő,átlátszó bőrű vámpir köszöntött,aki egy trónon ült.Bizonyáran ő lehet a ,,király".
-Köszönöm.-elég elhaló volt a hangom,pedig tényleg hálás voltam nekik...
-Arra gondoltam,hogy nem lenne-e kedve csatlakozni a barátodnak hozzánk,de hát milyen illetlen is vagyok:a nevem Aro,ő Caius és Marcus!Isten hozott itt téged!-Edward?A voulturihoz?Alice szerint kegyetlen gyilkosok...
-Bella,sokat mesélt rólad Edward,azt mondta,hogy képtelen olvasni a gondolataidban egy ideje...megnézhetném én is?-mi van?-Fogd meg a kezemet!-az a keze?Olyan fonnyadt volt,mint egy viziszörny keze,csak a nyálka hiányzott róla...irtóztam megfogni,de Edward biztatóan bólogatott,hát nem volt mit tenni!Egy száraz faág is puhább a kezénél...
-Érdekes!Én is csak néhány gondolatot látok....megdöbbentő!-most néztem csak végig az Aro hátánál álló emberekre.Csak egy embert ismerek onnan:Jane!Akaratlanul is megborzongtam!Láthatóan nem örült nekem...a szemeit forgatta és csendesen dünnyögöt valamit magának,olyan halkan,hoy nem hallottam,csak a mozgó száját láttam.
-Hoard,kérlek gyere ide!-egy magas,csinos nőnek szólt.Gyönyörű,nagy szemei vérvörösek voltak,akár a többi vámpirnak.-Hoard megfejti az emberekkel kapcsolatos rejtélyeket,ha a szemébe néz.-a magyarázat kellett,mivel,láthatóan Edward sem tudta mire vélni Hoardot.Mélyen a szemembe nézett,majd pár másodperc múlva Arohoz fordult:
-Ennek a lánynak különleges képessége van:egy pajzs,ami a személyiségével formálódott,igy lehetett olvasni a gondolataiban,amikor még ,,nem ő volt".Igen érdekes képesség!-határozottan,de mégis alázatosan beszélt.
-Oh,ebben az esetben téged is szivesen látunk,kedves Bella.-ebben a pillanatba érkezett Alice is.Vele volt Jasper.Bizonyára valahol a város szélén találkozhattak.Hoard rögtön mindegyikük szemébe nézett,majd Aro fülébe súgott valamit.
-Isten hozott Alice és Jasper!Felajánlottam Edwrdnak és Bellá
nak,hogy csatlakozzanak hozzánk.Megtisztelnétek ti is,ha velük tartanátok!-Alice kérdőn nézett Edwardra,de ő a fejét rázta.Vajon mit gondolhatott most Alice?
-Időt kérünk.Megbeszéljük!-szóval nem csatlakozunk,de van egy olyan érzésem,hogy nem fognak majd örülni a végeredménynek.
(ezt a fejezetet Szabó Kincsőnek ajánlom,az én hoard-omnak(-kincs))