XVI.fejezet:

                                           Vesztés

Vajon a Pokolra kerülök?Valószinüleg,hiszen valamennyire vámpir vagyok.

-Bella,Bella,hallasz engem?-az ördögök tudják a nevemet!Olyan kellemes hangja van,mint...mint Carlislenak.A szemeimet kinyiottam.Ugyanott feküdtem,ahol azelőtt elájultam.Szóval élek,de a többiek a földön fekszenek!

-Ugye nem?-a hangom remegett,úgy éreztem,megint el fogok ájulni.

-Azt hiszik,hogy alszanak.-Sultan!

-Mi történt?-félek a választól,de muszály tudnom!

-Megtámadott téged Sam,a farkasok falkavezére.A combodból kiharapott egy darabot és a szivedbe is belemélyesztette a fogait.Te nem birtad tovább tartani a pajzsot,amiért nem hibáztatunk,nekünk kellett volna jobban vigyáznunk rád!Mi nem vettük észre a pajzs hiányát,és ezért tovább harcoltunk.Sultan elhitette velünk,hogy alszunk.Vesztettünk.A többiek még ,,alszanak",én is csak azért vagyok ébren,hogy téged újraélesszelek.Nagyon rosszul voltál,de már nem vagy veszélyben.

-Ki szedte le rólam Samet?

-Quil,de sajnos...nem élte túl.Szeretett téged.Ez volt az utolsó szava.-nem.Ez nem lehet!Miattam halt meg!

-Haltak meg mások is?-féltem,hogy igent fogok hallani...

-Hoard átállt a mi oldalunkra és ezért megölte őt Caius.-sajnálom őt.Sokat tett értem.

-Mmmás?

-Ennyi és pár újszülött.-értük is kár...köztük van Charlie és Justin is,de nem érdekel!

-Mit fog velünk csinálni Sultan?-van pár ötletem,de remélem,nem lesz igazam!

-Megöl mindenkit,hacsak nem maradsz velük.Azt akarják,hogy letedd ugyanazt az esküt,amit Jane tett hajdanán...

-És akkor ti elmehettek szabadon?-remélem igen...

-El,de nem kell miattunk ilyen áldozatot vállalnod!

-Nem!Maradok!

-Lám,lám!Megébredtél,Bella,és látom,hogy maradni akarsz.Reméltem is,hisz nem lett volna kedvem ennyi tehetséges vámpirt megölni.-meg fogom ölni!-Esküdj meg Edwardra,hogy nem fordulsz sohasem a Voulturi ellen!-a hangja kemény volt.

-Esküszöm Edwardra,hogy nem hagyom el a Voulturit!-Sultan mosolygott,nem vette észre,hogy direkt másitottam meg az igeretet,viszont Carlisle észrevette és pontosan tudta,hgy mi a célom.

-Vigyázz magadra!-a ,,vigyázz" szót kissé megnyomta.

Mindenki megébredt.

-Edward!-odafutottam hozzá és az ölébe ugrottam.Megcsókoltam.

-Oh,milyen romantikus!Gyere!-nem akrom itthagyni Edwardot!

 Az út hosszú volt Edward nélkül.A saját lábamon mentem,igy jócská le voltam maradva.Caius és Marcus valamiről beszélgettek és sűrűn pislantottak felém.Bizonyára rólam volt szó.

-Sultan nem elég erős vezető,viszont Bella képes még gyermeket szülni és ha Eswardnak és Bellának a gyereke születne,akkor biztosan erősebb volna bármelyikünknél.Nem szabad együtt hagyjuk őket...-végre elcsiptem egy mondatpt Caius hosszú monológjából.

-Igen.-Marcus nagyon unta ezt az egészet.A csata alatt is végig ugyanilyennunott képet vágott,mint most.

-De még igy is túl nagy a valószinüsége annak,hogy Edward megszökteti.Meg kell ölni!-vajon hallja ezt Suétan?És ha hallja,akkor mit gondol?...Legyek hűséges azokhoz akik meg akarnak ölni,vagy meghal Edward?Az egyetlen megoldás az,ha megölöm Sultant.De hogy?Sokkal erősebb nálam és van egy halom testőre.

-És mégis,hogy akarod megölni?Hisz Sultan biztos nem fog lelkesedni az ötletért,mert ,,csak vele teljes a Voulturi"...-jó hangutánzó Marcus...

-Nem értem,miért kell neki Bella,hogyhan nem hisz a jóslatban...-jóslat?Caius sosem magyaráz el semmit sem...

-A jóslat be fog teljesedni,hiszen a Densisa jóslatai is mindig ugyanolyan pontosak voltak,akár az Aliceé,sőt,még pontosabbak.-Densisa?Ő is valami jóstehetséggel megáldott vámpir lehetett?-Meg is kérdezhetnénk őt,ha valalki nem ölte volna meg,csak azért,mert nem akarta,hogy Aro tudja a trónfosztási terveit...-az a ,,valaki" bizonyára Caius volt.A beszélgetést abbahagyták,mert észrevették,hogy figyelek,igy csendben mentünk egészen Volterra kapujáig.

-Állj meg,Sultan!-Caius és Marcus Sultan útjába állt,aki meglepetten hátrébbszökkent.

-Miről van szó?-az arca meglepettséget tükrözött.

-Róla.-Caius sosem szeretett,most is csak felém bökött az állával.

-Nem fogom megölni.-bizonyára ő is hallhatta a korábbi beszélgetésüket és a meglepettség is csak szinészkedés volt.

-Eddig nem hittél a jóslatban!Mi ütött beléd?-most el tudnák szökni,ha nem lenne az a nyavajás eskü!

-Viszont minden aszerint alakul,és te mondtad,hogy be fog teljesülni!-még sosem láttam Marcust ennyire ébernek.

-De ha elfelejtetted volna,akkor emlékeztetünk Densisa másik jóslatára:egy fiatal gyermek elpusztitja a Voulturit!-bizonyára az a gyermek az én gyermekem...

-Viszont csak úgy lehet gyermek,ha  Edward meg Bella találkoznak,de Edward Forksban van,Bella pedig itt,Volterrában és ideköti az eskü is.-még.

-De Jane is megtalálta a kiskaput!-igaza van Caiusnak.Nekem már csak meg kell ölnöm Sultant.

-Jól van,de miért nem ölitek inkább meg Edwardot?Igy jó lesz mindenkinek.

-Rendben.Felix,rád bizom.Bármi áron öld meg Edward Cullent!-NEM!!!!!!!!.Ezt nem engedhetem!Felix elé ugrottam és hangosan morogtam rá.

-Mi van cica?Azt hiszed,hogy elbánhatsz velem?-olyan lekicsinylően beszélt velem,mint egy öt évessel.

-Nem vagyok a cicád!-nem tudtam türtőztetni magamat:ráugrottam.Jóval erősebb volt nálam.Percek alatt a földre nyomott,de nem érdekelt ha megöl:ha Edwarddal végez,akkor nekem már úgyis mindegy.

-Engedd el Felix!-nem hallgatott Sultan parancsára,kezeivel átfogta a fejemet.Tudtam,mit akar:letépni a fejemet.-ENGEDD EL!-kórusban orditott Caius,Marcus és Sultan,de ő egyre erősebben szoritotta a fejemet.Sultan rávetette magát és leszedte rólam.Pont időben,mert már éreztem,hogy a fejem kezd leválni.

-Sajnálom,de elöntött a mámor,megéreztem a vére illatát!-még mindig furcsán nézett rám,ezért nem engedte el Sultan.Én még mindig a földön feküdtem és remegtem.

-Rendben,indulj és végezd el a feladatodat!-Sultan még mindig nem fogta fel,hogy nem fogom elengedni se Felixet,se mást,addig amig meg nem öl.Végre van egy ötletem:

-Oh,szupi,akkor megyek én is!-olyan hirtelen pattantam fel,hogy mindenki meglepődött.

-Nem mehtsz,nem szegülhetsz ellen az akaratomnak!-Sultan nem ért semmit sem.

-Mit érdekel engem a te akaratod?-a kacagásomba annyi gúnyt sűritettem,amennyit csak tudtam.

-Emlékezz az esküre!

-Inkább emlékezz te!Edwardra esküdtem,akit megakarsz ölni.Ha meghal,akkor én szabad vagyok!-Sultannak csak most esett le,hogy igazam van.

-Felix,ne menj sehova,nem kell megölnöd senkit sem!-Sultan nagyot sóhajtott.Felix nem örült a hirnek,láthatóan már nagyon beleélte magát az ölésbe,sosem kedvelte Edwardot.-Caius,Marcus,gyertek a nagyterembe,evés közben megbeszéljük,hogy mit tegyünk!Bella,te tudod,hogy hol a szobád!-sajnos tudom,egy éven keresztül abban a szobában raboskodtam.Sultanék elsiettek,Felix is velük tartott,nem akart lemaradni az ebédről.Én visszatértem a szobámba.El akartam tervezni,hogy hogy öljem meg Sultant,de nem volt hozzá erőm,beestem az ágyba és elaludtam.

Oldal: XVI.fejezet:Vesztés
Morning moon-Reggeli hold - © 2008 - 2024 - twilight-morningmoon.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat