VI.fejezet:Éjféli találka

Csörög a telefonom.Ismeretlen szám.

-Nálad van telefon?Mehetsz kényszermunkára,ha meglátja Jane....-hitetlenkedett Lucy,de én nem törődtem vele,felvettem.

-Haló?-olyan halkan beszéltem,ahogy csak tudtam.

-Én vagyok az,Edward!-de örültem neki!-mikor tudsz kijönni az udvarra?

-Tizenkettőkor jó neked?-milyen romantikus lesz...éjféli találka...

-Tökéletes.Legyél nagyon pontos.Se előbb,se később ne gyere egy perccel sem!-már rég nem hallottam ilyen durvának.Le is csapta a telefont.

Nagyon lassan telt az idő.Mindenki hallgatott és úgy néztek rám,mint egy bolondra,tudták,hogy lehet,nem élem túl az éjszakát,de engem nem izgatott csak az,hogy újra lássam Edwardot még mielőtt meghalnák,mert tudtam,hogy az életem utolsó havában vagyok.Végre itt az idő:öt perc múlva éjfél.Indulok életem talán utolsó sétájára.A lépcsőn olyan csendben mentem,ahogy csak tudam,nehogy meglásson valaki,mert bár szabad ilyenkor sétálni,mégsem szeretném ha észrevennék Edwardot.Két perc múlva tizenkettő.Már látom Edward körvonalait messziről.Egy fa alatt áll.Elkezdtem szaporázni a lépteimet.Már egészen közel vagyok hozzá.Végre megfordul.Nem ő az!De már láttam valahol.Tudom,hogy hol...apám egyik volt ügyfele.Ő is ott volt azon a bizonyos éjszakán.Victoria kezét fogta,de  Victoria halott,talán...

-Hello Bella,Emlékszel még rám?James vagyok.-nyálas hangjától a hideg borzongatott.

-Igen.-kurtán és magabiztosan feleltem,próbáltam nem mutatni a félelmemet.

-A barátnőmre emlékszel?Victoriára?Aki megkötözött.-megkeményedett a hangja.

-Igen.-egyre jobban rettegtem,de sikerült palástolnom a félelmemet.

-Ő is biztos szeretett volna téged újra látni,de sajnos nem tudott eljönni.Tudod miért?-kezdek egyre biztosabb lenni benne,hogy miért jött:bosszú.

-Neem.-megremegett a hangom,annyi a magabiztos álcának.

-Mert a drága barátod,Edward megölte!-az ő hangja is remegett,de nem a félelemtől,hanem a dühtől.

    Egy perc múlva éjfél.Remélem jön Edward.Igaza volt,nem lett volna szabad hamarabb jönnöm.Nehezemre esett,hogy ne kezdjek el hiszérikusan sirni.Rettegtem ettől az embertől,pedig jártam önvédelmi órákra és az ott tanultakat már alkalmazatam is apa egyik ellenségén,aki nem mellesleg ötször akkor valt,mint James,de ő más.Bár őt is a bosszú vezérli,de ő elvesztette élete szerelmét,azt aki a tökéletesen kiegészitette őt,azt akiért az életét is gondolkodás nélkül odaadta volna.Furcsa,de megértem ezt az embert,aki meg akar ölni engem és még sajnálom is!Vajon Edward megbosszulná a halálomat?De miért is gondolok én erre,hiszen nem a barátom...igazából alig ismerjük egymást...

-Nagyon sajnálom Victoriát!-nem hazudtam,tényleg sajnáltam.

-Sajnálod?!Te?Miattad halt meg!Te ölted meg!-sirt és kazagott egyszerre,ettől csak még félelmetesebb lett.A szavai tőrként fúródtak a szivembe:én öltem meg!Ha nem álldogálok az autómnál,akkor Taylor csak az üres autónak megy neki,amit apám nem sajnál,és akkor nem fenyegette volna meg azt a szegény gyermeket,és akkor nem kellett volna megvédenie őt Edwardnak,és akkor nem akarta volna apa kiirtani az egész Cullen családot....és akkor nem kellett volna annyi embernek meghalnia a házunkban...rettenetes ebmer vagyok!Mikor ezt megállapitottam,nem birtam tovább sirás nélkül.Akaratom ellenére térdrerogytam,kezeimet a szememre tapasztottam és hangosan sirtam.Félig hallhatóan motyogtam magamban,hogy bűnös vagyok...az vagyok:bűnös!

-Nem kell a szinjáték...hallod?-ideges lett,megfogta a csuklómat és talprarángatott-és különben is,túl könnyű préda lennél úgy!-a ,,préda" szó annyira megrémitett,hogy abbahagytam a sirást.Csak szipogtan és reszkettem.Mit akar velem csinálni?Az biztos,hogy ha megöl,akkor az nem lesz fájdalom mentes.Vajon Victoria sokat szenvedtett?Most mit tegyek?Vessem be az önvédelmi techinkákat?Nincs esélyem ellene...túl erős.Fussak?Hamar elkapna.Egyetlen egy esélyem van ellene:a kezem hirtelen a magasba lendült.Már nem reszketek.Megragadtam a hosszú coppfját és teljes erőből megtéptem.Nem fáj neki,az arcizma se rándul,itt az esélyem.Már nem birok gyorsabban futni.Sosem voltam jó futó,de most minden erőmet összeszedtem.Már csak nagyjából 5O méter lehet.Csak egy kicsit kell még kitartanom.Honnan került elém.Jesszus!Két másodperccel ezelőtt még a hátamnál volt.Olyan gyors,mint....mint Edward volt akkor,amikor megmentette az életemet.Valami nem stimmel velük.Túl kell élnem ezt az egészet,hogy megtudjam,mi az.Sikitottam,mint egy őrült,segitséget akartam,de nem ilyet:

-Ejnye-bejnye Bella,mit csinálsz te itt kint?-a sikitásom megszakadt,amint a segitség kacagását meghallottam.Jane volt az.Szuper.Egyik jobb,mint a másik!

-Ki az veled?Csak tán nem látogató?És még visitasz is:tudtam,hogy ember vagy,de azt nem,hogy ilyen buta ember...tudod,mit jelent ez?-ezt meg hogy érti?,,ember vagy".Úgy mondja,mintha ő nem az lenne...

-Büntető munka...-a lehető legkevesebb lelkesedéssel mondtam.Hátha ő kevésbé fájdalmasan öl majd meg...

-Igen,ügyes vagy!-úgy beszél velem,mint egy öt éves ovissal...ezt nem tűrhetem,mostmár nekem úgyis mindegy:

-Tudja mit?Menjen a francba a büntető munkájával együtt!-nah ettől leesett az álla...legalább életem utolsó perceiben jól szórakozok...

-Bocsánat,nem hallottam jól:mit mondtál?-még mindig az a nyálas hang...hallom,még James is kacag a hátamnál...

-Azt,hogy menjen a francba!-most sokkal tisztábban,jobban érthetően és lassabban mondtam,úgy ahogy a kistesónkal szoktunk beszélni.Igazából orditottam.Most látom csak,hogy az egész árvaház minket bámul és kuncog.Kacagni nem mernek.

-Gyerünk az irodámba!-ez már nem volt csöppet sem mézes-mázos.Inkább ideges.

-Most nincs kedvem...-a karjaimat a mellemre fontam,szemeimet pedig az égre emeltem,mint egy,a kamaszéveiben járó hisztis kislány....

-Szóval nincs kedved?-vett egy mély levegőtés megfogta a csklómat.Ugyanolyan erősen szoritott,mint nemrég James.Ez nagyon meglepő.Az egész udvaron végig ráncigált,mig én szépségkirálynő módjára integettem a többieknek,köztük Jamesnek is.Hát lecsúszott rólam.Elvégzi más helyette a munkát...Ez van:

-Bocsi James...majd máskor!-ette a méreg,de láthatóan félt Janetől.

 Végre az ajtónál vagyunk!

-Befele!-a mutatóujjával az irodába mutatott.

-Igenis úrnőm!-fejemet megbillantattem és pukliztam egyet előtte és lassan belépdestem lábujjhegyen.Szemeit az ég felé emelte és motyogott valamit a jó édes anyámmal kapcsolatban.

-Mit fog velem csinálni?Megöl és eladja a szerveimet a fekete piacon?-jobb ötletem nem volt,hogy mit csinálhat annyi fiatal gyerekkel.

-Neeem,ne reménykedj olyan könnyű halálban...-a szemeivel olyan furcsán nézett...erősen koncentrált a homokom közepére és egyre idegesebb lett,de ekkor valaki betörte valaki az ajtót.Edward.

-Hagyd őt békén!-a torkából vad morgá tört fel.

-Már vártalak Edward.Késtél.Majdnem valami James elintézte helyettem a munkát.-úgy mondta,mintha most közölné velünk a III.világháború kitörését.Sok mindent el lehet róla mondani,de azt nem,hogy rossz szinésznő.

-Sajnálom,de ő a családunkhoz tartozik!-Isabella Cullen....jól hangzik...

-Még nem,majd csak egy hónap múlva,ha még fog akkor élni...-úgy kacagott,mintha  Edward az év viccét mondta volna.

-Fogok,arról biztosithatlak!-nehogy már ne legen beleszólásom!És különben is,nem tudom még mindig Edward stiklijét...

-Vér nélkül nehezen...-ez nem volt vicc....

-Mi ez kórház...nem vagyok önkéntes véradó,még a vércsoportomat sem tudom....-ez teljességel igaz...

-Nem tudja az igazat???-muszály mindig mindenkinek ilyen rejtélyesen beszélni?

-Nem,nem tudja és ha rajtam múlik,nem is fogja,ezt átadhatod Aronak is!-kész!ennyi!nem birom tovább!eddig nyugodt voltam de azt nem tűrhetem,hogy tudatlanul haljak meg!

-Ácsi-ácsi-ácsi!Mit nem tudok?.hogy szavaimat még eréjesebbnek mutassam,beleboxoltam egyet a régi,drága faragott asztal lapjába.

-Ez dilis!Az egész világ jobban járna,ha ő nem lenne!-Jane kikészült tőlem.Ennek örülök.Olyan egy hárpia...

Edward a szája két oldaára tette két tenyerét,hangositót formálva belőlük és súgott valamit Janenek,amin aztán jót nevettek EGYÜTT.Ez szuper:az ellenségem és a megmentőm titkolóznak előttem és rajtam röhögnek....

-Akkor mi megyünk is,nem akarunk zavarni!Lécci irjál akkor egy meghatalmazást,hogy Carlisleék örökbe fogadták!-haverok?

-Most az enyém.Vedd el,ha fontos neked!-az alkarját szororsan a nyakamhoz szoritotta.Természetesen nagyon erősen!

-Engedd el!-erőtlenül motyogta.A földre rogyott.A fejét lehajtotta,a tenyerével a földet kaparta.Jane ugyanúgy nézett rá is mint az előbb rám.Edward szenvedett.Nincs mit tenni:kicsúsztam a szoritásásból és kettejük közé álltam,hogy miért azt nem tudom,de Jane hirtelen rám meredet.Edward talpraállt és csodálkozva pislogott rám.

-Bella,mit csinálsz?-na vajon?Biztos cigánykerekezek...

-Nem érzel semmit?-Jane hangja legalább két oktávval feljebb csúszott.

-DE!UNALMAT!-már itt ültünk legalább egy órája...

Jane az arcát kaparta.:

-Tűnjetek innen!Nem birom tovább ezt a csajt!Menjetek!Majd postázom amit kell!-nah végre!!!

-Viszlát!-súgtam oda neki,mikor kimentünk az ajtón,de ezt hallva rámcsapta az ajtót.

Oldal: VI.fejezet:Éjféli találka
Morning moon-Reggeli hold - © 2008 - 2024 - twilight-morningmoon.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat